Újjászületett a Vidám Színpad! Igaz, a teátrum nem az eredeti helyén, a Révai utca 18-ban működik tovább (ott a Centrál előadásai láthatók), hanem a Bécsi út 154-ben, az EuroCenterben. Böröndi Tamással, a Vidám Színpad egyik vezetőjével a színház jelenéről, sanszairól diskurált a pepitamagazin.com.
- Hogyan szerezted meg a Vidám Színpad nevet? Korábban a főváros tulajdona lehetett, és felvetődik Bodrogi Gyula szerepe is afféle társtulajdonosként, hiszen 19 éven át vezette a Révai utcában, és akkor a színházi kht.-k prototípusának számított…
– Több mint féléves procedúra volt, mire megjön az utolsó levél a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától, ahol levédtem a nevet – meséli Böröndi. – Az ötlet megszületése is nagyon érdekes történet. Történt, hogy egy kedves barátom meghívott egy szállodaavatóra Bugyi községbe. Ott beszédbe elegyedtem a tulajdonossal, aki még emlékezett rám a Vidám Színpadról, és tudva, hogy programszervező is vagyok, felajánlotta a hotel területén lévő szabadtéri színpad működtetésének a lehetőségét. Beszéltünk egyéb fellépésekről is. Ezután hangzott el a varázsmondat a szájából. Azt mondta, hogy előző szilveszterkor rengeteg jó nevű humorista kolléga lépett fel nála – és felsorolt tényleg kiváló neveket –, majd így folytatta: „de milyen más lett volna, ha azt írhattuk volna ki a plakátra, hogy a Vidám Színpad művészei”. Merthogy ez a név még ma is milyen csodálatos és feledhetetlen emlékeket húz maga után... Másnap felkerestem a már említett hivatalt, és megtudtam, hogy bizony ennek a ritka értéknek a levédése hatvan éve senkinek sem jutott eszébe. A Vidám Színpad nevét több éve dobták el, így ott volt a lehetőség, hogy a nevet levédjem. Megtettem. Húsz évet töltöttem el a Révai utcában, így tartoztam ezzel magamnak és a kollégáknak, a barátoknak is.
– A Vidám Színpad átalakulása, majd soha ki nem mondott, ám egy cégércserével egyértelművé tett megszűnése az anyaszínházban hosszú éveket, akár évtizedeket eltöltött művészek többségének máig ki nem hevert trauma. Azok közül, akik most ismét a Vidám Színpad színeiben tűnnek fel, többen részesei voltak a régi sikereknek is, így te is. Miben volt egyedi az a teátrum?
– A Vidám Színpad speciális műfaj, a világhírű MAGYAR HUMOR – ezt kérem, írjuk ki csupa nagybetűvel! – szellemi központja volt. Ha egy ilyen műfaj bástyája megszűnik, akkor azoknak, a tömegeket szórakoztató specialistáknak, akiknek az élete kizárólag a szórakoztatás csodálatos képességére épült, és akik itt találták meg zsenialitásuk kibontakoztatásának lehetőségét, az életcélja, élettere szűnik meg egycsapásra. Ha a Madáchot bezárnák, elvileg a színész mehet a Vígbe, a Katonába, a Radnótiba, a Pestibe, a Nemzetibe, szinte bármelyik vidéki nagy színházba. De egy közimádatnak örvendő Lorán Lenkének vagy Csala Zsuzsának melyik színházban jut hely? Ne gondolkozz sokat! Egyikben sem! (…) Ez körülbelül olyan, mintha a Polgár-lányokat eltiltanák a sakktól, hogy ezentúl inkább ússzanak. Vagy Rubik Ernőt arra köteleznék, hogy csavargatható kockák helyett végre valami értelmeset is csináljon, mondjuk, vonalazza a focipályákat szép egyenesre… Sajnos, többen nem élték túl ezt az egészet. Kósa Andris, Faragó Vera a Vidám végeztével hagytak itt minket. Ahogyan Böröczki Jóska és még sokan mások váratlanul fejezték be a mások által befejezett életüket. Azt a csodát, amit ez a több mint hatvanéves teátrum jelentett, kötelessége tovább éltetni a túlélőknek. Más színházakban is születnek jó vígjátékok, hiszen remek színészei vannak ennek a kis országnak, de a kiemelkedő humorérzékű színészeket és nézőket mindig is mágnesként vonzza a Vidám Színpad. Amíg mi élünk, nekünk ez lebeg a szemünk előtt.
– A régiek közül tárgyaltok még valakivel? Például Csala Zsuzsával, aki negyvenkét évig szolgálta az intézményt?
– Csala Zsuzsival nem kell tárgyalni. Ő maga a Vidám Színpad! Hogy hány éves, mindnyájan tudjuk. Azt is, hogy fájdalmai miatt nagy nehézség számára a mozgás. De fogadjunk, ha felhívnám, hogy a Vidám Színpad érdekében egy óra múlva megbeszélés lesz, pontosan a megbeszélt időpontban itt ülne! Mert pontosan ilyen emberek miatt él még ma is a Vidám Színpad megsemmisíthetetlen nimbusza.
– Üzletemberként, rendezvényszervezőként sikeres céget viszel. Nyilvánvalóan ez is sok idődet elveszi, így joggal merül fel a kérdés: hogyan alakul a táncrend Straub Dezső és közted? Ki kinek a főnöke?
– Mindketten beosztottak vagyunk. A nevető közönség szolgálatában állunk. Soha nem jutott eszünkbe, hogy ki lehet a főnök. A cél annyira egyértelmű, és több mint húsz év együttgondolkodása áll mögöttünk. Ezt valószínűleg elfelejtjük majd meghatározni. Mint ahogyan profi, szakmai alapokon álló, tehát sikertelen színházigazgatói pályázatainkban is konzekvensen elfelejtettük például beírni, hogy mennyi fizetésre számítunk a tevékenységért. Eszünkbe sem jutott pénzről beszélni, amikor színházról beszélünk.
(Forrás: pepitamagazin.com)