Megjelent írás 2003-ból:

Hová tűnt a Vidám Színpad?

Áprilisi tréfának véltem, amikor az ominózus napon, április elsején (bolondok napján) három újság is megkeresett a fenti kérdéssel.

Kinek fontos ez most? – Kérdeztem magamban.

Pont most, amikor a közvéleményt, olyan körmöt rágóan aktuális témák tartják izgalomban, hogy

-  Dopman hogyan tud visszavágni Majkának az elszenvedett vereségért?

-  Hogy rejtélyes okokból Gregor Bernadettet ezen a héten miért nem pofozta meg egyetlen szerelme sem?

-  Ráadásul David Beckhamnek kerékbilincset raktak a kocsijára!

Visszatérve a nekem szegezett kérdéshez. Mindenkit szeretnék megnyugtatni. A Vidám Színpad, mint épület, a helyén maradt. Szelleme viszont – ami sokaknak szúrta a szemét – valóban eltávozott a mennyekbe.

A „sokak”: Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának Legfőbb Vezetői, és Kulturális Bizottsága.

Látják, csupa nagybetűvel írtam, ahogyan az egy „nemecsektől” (csupa kis betűvel!) elvárható. Mert egy ilyen öregedő, magam fajta kis nemecseket nem nagy kockázat víz alá nyomni.

Még jó, hogy a golyóimat meghagyták!

(A Valóság show-k törzsnézőinek tájékoztatásul: nemecseket egy Molnár Ferenc nevű ember találta ki, aki régen írt egy könyvet  „A Pál utcai fiúk” címmel. A könyv, pedig az, ami olyan, mint az újság, csak vastagabb és kevesebb benne a kép.)

De visszatérve a kérdésre.

Fenti – a nagyközönség előtt nem deklarált, de elhatározott - színház eltüntető szándék végrehajtásához szükség volt eleddig két, alapjában tisztességes, új igazgatóra is. Nem igazán lehet őket szakmai szempontok alapján összehasonlítani, mert míg Bóka B. Lászlóban még csak lassan körvonalazódnak egy színházi működés minimális alapjai, Puskás Tamás egy professzionista színházi szakember. Jó művész-szemmel, hasznos politikai kapcsolatokkal. Biztos vagyok benne, hogy ő évtizedekig színház igazgatóként fog működni. Talán később, ha megismer, még ezeket a nyilatkozatokat is meg fogja nekem bocsátani, és meghív majd vendégnek valamelyik színházába valamilyen kedves, nekem való szerepre. .

-„Olaj!!” (Idézet Molnár Ferenc egy másik darabjából.)

Meg kellett állapítanom viszont, hogy egy dologban közös géneket hordoznak. A színigazgatók és rendezők azon népes családjához tartoznak, akik a „humor” szó hallatán lázas keresgélésbe kezdenek az értelmező kéziszótárban. Hangsúlyozom, ez nem bűn! Ettől még valaki szuper igazgató lehet. Csak más nyelven beszélünk.

A jelenleg még Vidám Színpadnak nevezett épületben (mert fenti okokból a Bodrogit követő igazgatók legfontosabb igyekezete, hogy mielőbb megszabaduljanak a számukra ingoványos területet, és kényszer útmutatást jelentő „VIDÁM” kifejezéstől) jelenleg valóban nagyon színvonalas drámai előadások láthatók. Az erre kíváncsiak most választhatnak, hogy a Madáchban, a Katonában, a Vígben a Nemzetiben, a Pesti magyarban, a Radnótin, a Bárkában stb., stb., stb., vagy az, ex Vidám Színpadon nézzék meg Shakespeare valamelyik remekét.

Viszont az, a néhány millió néző, aki - eléggé el nem ítélhető módon- nehéz napjai után kis felhőtlen hahotára vágyik, most választhat, hogy vagy a Mikroszkóp Színpad 160 férőhelyes, vagy a Mikroszkóp Színpad 160 férőhelyét nézőterét tölti meg estéről estére.

Hogy mondta Kellér Dezső úgy 30 évvel ezelőtt?

„Ha a Vidám Színpadból drámai színház lesz, Lehet, hogy Budapest gazdagabb lesz egy színházzal – de szegényebb lesz egy színfolttal.”

Nos szegényebb lett.

Úgy is mondhatnám: a Kilenclyukú híd helyén felépült a Róbert Károly körúti felüljáró. Menni lehet rajta, csak a Hortobágy tűnt el. Meg a Délibáb.

De, ha már a humor, lassan feledésbe merülő nagyágyúinál tartunk, engedjék meg, hogy idézzek a kabaré atyja, Nagy Endre „önjelölt” menedzserének, a mester igazgatójához intézett szavaiból:

„- Ön csak egy termet bérel uram! Ez még nem Nagy Endre kabaréja. Nagy Endre kabaréja ott van, ahol Nagy Endre van!!”

Ahová ez a szellemiség, (Nemzeti Kulturális Örökség?? Sic!) tart, ott lesz a Vidám Színpad. Ha lesz. Ha még kell valakinek.

Mert mi, - már nagyon kevesen - csak szeretett „grundunkat” veszítettük el. A humorunkat nem.

De ellentétben a regénybeli nemecsekhez, a mi megalázottságtól csöpögő, szégyenkezve elkullogó kis csapatunk mögött nem hangzik fel Áts Feri nemes ellenfelet elismerő vezényszava: Vigyázz!!

És a tisztelgő sorfalat sem látjuk sehol.

A Vidám Színpad elhunyt. Emlékezésbe kényszerített nevét néhány millióan megőrizzük. Általam is sokszor szégyellt silányságait nem érdemes, nem is szabad átörökíteni. De szórakoztató szellemi örökségét, szakmai profizmusát, elképesztő közönségkapcsolatát, a világon egyedülálló, nézőket ötven éve, ezer kilométerekről idevonzó hangulatát kötelező!

Olyan fiatalokkal, akik nem szégyellik, hogy egy öltözőben kell ülniük azokkal, akiknek sorskönnyítő humorán felnőttek a szülei, akiken még a nagypapa is tudott nevetni.

 

Álláshirdetés

52 éves, fiatalosnak mondott, pártfüggetlen, de közönségfüggő, nem dohányzó úriember keresi párját olyan, -humorérzékkel is rendelkező- polgármester személyében, aki hajlandó némi áldozatot hozni azért, hogy kerületében (városában) újjászülessen az Ország Legnépszerűbb Színháza, a Vidám Színpad!

Referenciák:

Gyógyszergyártó szakmunkás, táncdalénekes, színész, rendező, író, dramaturg, koreográfus, producer, zeneszerző, szövegíró, kommunikációs igazgató, és előadó, reklám szakember, rendezvényszervező stb.

- 30 éves színházi gyakorlat.

- Kb. 1200 televíziós produkció.

- 20 televíziós rendezés.

- Kb. 80 színházi főszerep.

- 16 színházi rendezés.

Eddigi legelítélőbb kritika:

„Hálátlan feladatát tisztességgel megoldotta.”

Eddigi legszebb kritika:

”… újfent bizonyítja, hogy a mai magyar komédiajátszás egyik legnagyobb mestere.”

Amennyiben színházkereső hirdetésem visszhang nélkül maradna, felhívom az ország ezen írásban vérig nem sértett színház igazgatóinak figyelmét fenti nemzeti értékünk (straub dezső) leköthető színészi- rendezői kapacitására is!

 

Straub Dezső