Nagy Endre, a Magyar kabaré atyja filléreket keresett abban a színházacskában, amit annak idején erre a célra bérelt a tulajdonos. Egyszer, miközben a kabarista a kávéházban azon töprengett, miből fogja kifizetni az e havi lakbért, odalépett hozzá egy úriember:
- Uram, megengedné, hogy én legyek az Ön pénzügyi tanácsadója? Nagy Endre, akinek azért feltételezhetően volt némi humorérzéke, nagyon kíváncsi lett arra, hogy momentán a zsebében lévő 12 pengőnek felhasználására vajon milyen hosszútávú befektetői tanácsokat tudna adni az illető?
- Arra a tizenkét pengőre gondol amit ma kerestem?
- Nem uram. Arra a százhúszra amit holnaptól fog!
Ennyi önbizalom elég volt a mesternek, telefonon, mint menedzserét bejelentette az illetőt az igazgatójánál. Had bosszantsa őt is kicsit.
- Mi van? Ki maga? Milye maga ennek a Nagy Endrének, aki az én kabarémban játszik? Förmedt a tulaj a belépő pénzügyi szakemberre.
- Az ön kabaréjában? Bocsánat uram, de ön csak egy termet bérel! A Nagy Endre kabaréja ott van, ahol Nagy Endre van! Van miről tárgyalnunk?
Másnaptól Nagy Endre 120 pengőt keresett esténként.
Az egyetemes magyar kultúra egyik dicsőségének, a világhírű Magyar Kabaré és vígjátékjátszás ősi hajlékának épületében néhány éve már egy másik színház működik. De fenti példából látjuk, hogy ez nem lényeges.
A Vidám Színpad ott van, ahol mi vagyunk.
Jelen esetben itt, az EuroCenter Mozi gyönyörű nagytermében.
Valószínűleg 120 pengőt nem fogunk keresni holnaptól, főleg állami támogatás híján, de megküzdünk a színházunk, a műfaj és a magunk jövőjéért.
Mi a régi Vidám Színpadosok közül néhányan, akik túléltük a megpróbáltatásokat, már gyomorsavakból is megértjük egymást.
Straub Dezső, művészeti vezető